szerda , 2018. november 14.
Legfrissebb hírünk:
A vanádium lehet a közeljövő energiaforrása

A vanádium lehet a közeljövő energiaforrása

Ami manapság Hawaii szigetén történik, hamarosan máshol is probléma lehet. A napsütötte szigeteken ugyanis nincs fosszilis energiaforrás, ezért tankhajókon kell behozni a kőolajat és szenet — emiatt az elektromos áram háromszor annyiba kerül itt, mint az Egyesült Államok más államaiban.

Nem csoda, hogy megugrott a helyiek érdeklődése a napenergia iránt, egyre-másra szerelik fel a háztetőkre a fotovoltaikus paneleket. Csakhogy a helyi áramszolgáltató (HECO) tiltakozik ez ellen.

A napenergiával ugyanis az a legfőbb probléma, hogy nem egyenletes az eloszlása: napközben van a csúcson, holott az embereknek inkább este nő meg a fogyasztásuk, amikor hazaérnek, és felkapcsolják a világítást, illetve a különféle háztartási és szórakoztató elektronikai eszközöket. A HECO-nak viszont dél és 4 óra között kell átvennie a hálózatra kötött napelemekből származó legtöbb plusz energiát. A cég ezért már nem is hajlandó szerződést kötni új ügyfelekkel. A szintén rengeteg napkollektorral rendelkező Kaliforniában ugyanez a helyzet.

A megoldás az energia tárolása, ez azonban jelenleg kivitelezhetetlen – pontosabban eddig ez volt az általános vélekedés, ám most egy bányaigazgató új koncepcióval állt elő. Bill Radvak, aki az American Vanadium igazgatója, nem kevesebbet állít, mint hogy a ritka fém különleges kémiai tulajdonságai megmenthetik a hálózatokat a túlterheltségtől.

A vanádiumot eddig csak az acéllal kapcsolatban emlegették: régóta ismert tény, hogy akár 0,15 százalék vanádium hozzáelegyítésével óriási mértékben megnő az acél szakítószilárdsága, erőssége. A vanádiummal “felturbózott” vasból akár 30 százalékkal kevesebb is elég ugyanolyan minőségű acél előállításához. Növeli a fém ellenállóképességét még magas hőmérsékleten is, nem véletlenül készülnek a jobb szerszámok vanádiumötvözetből. A hajdani híres damaszkuszi kardpengék is vanádiumos acélból készültek, Indiából hozatták a tötök kardkovácsok a vanádiumot, amíg ki nem merültek az ottani bányák.

De vissza a jelenbe, sőt a jövőbe: a vanádium kevéssé ismert tulajdonságai közé tartozik, hogy elektrokémiai redukcióra képes. Például kénsavban feloldva elveszíti a külső burkát alkotó elektronokat, ám amennyiben ebben a vanádium-oldatva mondjuk cinket merítünk, annak elektronjai egymás után kapcsolódnak a vanádiummolekulákhoz a redukciónak nevezett folyamat során. Ez az egyszerűen és biztonságosan végezhető művelet alkalmassá teszi a vanádiumot arra, hogy rendkívül stabil akkumulátort készítsenek belőle.

Méghozzá remek műszaki tulajdonságokkal rendelkező áramforrást: a vanádiumos akkumulátorok akár húszezerszer tölthetők anélkül, hogy veszítenének kapacitásából. Feltételezések szerint akár évtizedekig használhatók lennének, és viszonylag kis mérettel fognak rendelkezni: például a BBC londoni központját, amelyben hétezer ember dolgozik, egy 12 méter hosszú konténer méretű vanádium akkumulátor képes lesz árammal ellátni.

Leginkább azonban az áramszolgáltatók fognak nekik örülni, hiszen alkalmazásukkal lehetővé válik a déli-délutáni napsütés erejének befogása és tárolása estig, amikor végre hasznosítani lehet a Nap ingyenenergiáját — világszerte.

via BBC

Szóljon hozzá!

Az Ön email címe nem lesz publikus.Kötelező mezők megjelölve *

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Ugrás a lap tetejére