vasárnap , 2019. augusztus 18.
Legfrissebb hírünk:
Mit ér a cég, ha magyar?

Mit ér a cég, ha magyar?

A rendszerváltozás rengeteg cégalapítást generált. Akik azóta is talpon maradtak, nagy valószínűséggel mostanában érik el nyugdíj korhatárt, és a tendencia még éveken át folytatódik. Sok cég kerül így piacra, de az értékesítés koránt sem könnyű…

A jól – de akár még a közepesen is – prosperáló vállalatok korábban élénken érdekelték a külföldi tőkét. Mostanában azonban ők is inkább eladnának, mint vennének. Ráadásul a magyar piac működésére jellemző, hogy a profitábilis tevékenységekre százan ugranak, mintha senkit sem érdekelne, hogy ez a kis piac gyorsan telítődik, és a telítődött piacon aztán a többség úgyis elvérzik. Kevés az innováció, mindenki a mások által kitaposott úton próbálja megcsinálni a szerencséjét. Végül csak a tőkeerős cégek élik túl a versenyt, s mindent meg is tesznek, hogy teljesen kiszorítsák a konkurenciát, hisz csak a teljes piacot birtokolva boldogulhatnak.
Ehhez jön még, hogy a magyar jogi, gazdasági környezet – a feldolgozóipart leszámítva – igencsak változékony; ez sem vonzó a tőke számára.

Ebből levonhatnánk a következtetés: ha jön egy vevő és jó árat kínál, oda kell adni a cégét. De ennél azért érdemese taktikusabban gondolkodni.
A cégeladás tudatos, tervezett folyamat, amely sok tényező – akár a szerencse – függvényében meghálálja a befektetett munkát.

Ha több tulajdonos viszi a céget, az első és legfontosabb feladat a megegyezés: hogyan, milyen feltételekkel, milyen vevőnek, mennyiért szeretnék eladni a vállalkozást.
A magyar kkv-k többségét azonban általában egy alapító személy határozza meg. A vevők azonban nem szeretik az “egy kézzel” irányított vállalatokat. Mert kit bízzanak meg a vásárlás után a cég vezetésével. Ha csak nincs épp egy szabad emberük, számukra az volna a jó, ha a céget jól ismer személy venné át a feladatot. Megoldás lehet, hogy az eladó üzletrészért, vagy díjazásért addig viszi tovább az ügyeket,míg betanul mellette egy új ember.

Ezután jön a piacképes “csomagolás”. Ha véglegessé vált az eladás szándéka, rendet kell rakni a cégben. Ne maradjanak elvarratlan szálak se az adminisztrációban, se a könyvelésben, még az irodát és környékét is érdemes rendezettebbé varázsolni. Egy kis extra marketing is jöhet. Legyen tisztázott a hierarchia, a riportolási rendszer. Rendeződjön a jogszabály követés kérdése. Álljon készen egy előremutató üzleti terv. Egyáltalán: legyen minden áttekintető, ne maradjanak csontvázak a szekrényben.

A következő probléma az ár. Erről gyakran teljesen más elképzelése van eladónak és vevőnek. A különbség pedig kifejezetten nagy lehet. Hisz az egyik oldalon egy olyan személy áll, aki szeretné megkapni befektetett munkája, energiája, ötletei és felépített kapcsolatrendszere ellenértékét, a másik oldalon viszont olyan szervezet áll, amely tisztában van vele, hogy gazdagon válogathat az eladásra kínált cégek között, s az árak emiatt most alacsonyan állnak. Tehát az az eladó indul jobb esélyekkel, aki ebben a kérdésben kompromisszum kész.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az érzelmi megélést sem, ami egyrészt a nosztalgiából fakad, másrészt a felelősség érzetből, amit egy vezető dolgozói iránt érez. Ha a vevő szembesül vele, hogy az eladóra hathat az érzelmeken keresztül, meg fogja tenni, és ez nem feltétlenül termet előnyös feltételeket az értékesítéshez.

Ha mindez megvan, szükség lesz még türelemre. Vevőjelöltek jönnek, s mennek majd. Az átvilágítás minden esetben hónapokig elhúzódhat. Szóval az egész legalább akkora energiát igényel, mint annak idején a cég létrehozása. De a fentiek alapján előkészített eladás méltó módon tehet pontot a mondat végére.

Forrás: Simonyi Tamás/KPMG

Szóljon hozzá!

Az Ön email címe nem lesz publikus.Kötelező mezők megjelölve *

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Ugrás a lap tetejére