szerda , 2018. november 14.
Legfrissebb hírünk:
Hogyan hozzunk jobb döntéseket?

Hogyan hozzunk jobb döntéseket?

Egy felnőtt ember életében naponta átlagosan 70 döntés generálódik – a szám alapján azt hihetnénk, hogy ebben a műfajban elég nagy a rutinunk. Csakhogy ez nem igaz. Pataki Gergely, az OIL-MS Hungary Kft. ügyvezetője segítségével mutatjuk most be a három leggyakoribb csapdát, amelyekbe nem csak magánemberként, de cégvezetőként is igen könnyű belesétálni.

A hétköznapjainkat megtöltő döntések zöme viszonylag súlytalan elhatározásokat takar – például ma a fehér cipőt veszem fel, itt jobbra fordulok, mégis inkább becsukom az ajtót… Ennél lényegesen kisebb számban hozunk olyan döntéseket, melyek fontos hatással lesznek a holnapunkra, vagy akár a távoli jövőnkre is. “A jó döntéshozatal képessége nem velünk született adottság. Alapvetően elsajátítható a szempontrendszer és az objektivitás, ami hozzásegít, hogy kizárjuk az érzelmi elfogultságot, amikor a racionalitás célravezetőbb” véli Pataki Gergely.

Létezik például három csapda, melyekbe mindannyian könnyen és automatikusan sétálunk bele, pedig tudatos szemléletváltással elkerülhetőek. “Az első: fogadjuk el, hogy csak magát a döntéshozatal folyamatát kontrollálhatjuk, nem a végeredményt. Félre kell tennünk azt a szorongást, hogy mi van, ha rosszul döntök?” magyarázza az ügyvezető. “Ha végül nem a várt eredményt érjük el, az nem a döntést minősíti. Aki megvizsgálja a tényeket, kellően körültekintően kezeli az információkat, adatokat, mindent megtett a sikerért. A bizonytalanság világában az egyetlen dolog, amit ellenőrizés alatt tarthatunk, a folyamat.” Vegyünk példának egy íjászt, aki célba veszi a céltáblát. Sosem lehet száz százalékosan biztos abban, hogy a kör közepébe talál, de ha kellően sokat gyakorolt, tökéletesítette a technikáját, és beállítatta a nyílpuskát, komolyan esélyes a jó eredményre. Ám elég egy váratlan zaj, ami kizökkenti a koncentrációból, és minden tapasztalata dacára mellé fog lőni.

A második csapdát a szűkre szabott keretek jelentik. Ha beérjük részleges válaszokkal a következő kérdésekre: ”Milyen elakadást, nehézséget, feladatot próbálunk megoldani? Miért akarjuk megoldani? Miért most?” nagy a kockázata annak, hogy elsiklunk a fontos szempontok felett, és szegényes információk alapján hozzuk meg a döntést. Albert Einsteinnek tulajdonítják a következő idézetet: “Ha lenne egy órám megoldani egy problémát, 55 percet gondolkoznék magán a problémán, és öt percet hagynék a megoldások felsorolására.”
“Mindannyian a saját szakmai tapasztalataink és képzettségünk alapján értelmezzük a valóságot, az üzleti környezetet, a magunk és a konkurrencia piaci helyzetét. Ezért kell a döntéseinkbe másokat is bevonnunk, a maguk egyéni szemléletével, rutinjával. A jó vezető képes újabb és újabb nézőpontokat elsajátítani, a merev álláspont nem szavatolja a biztonságot” mondja a szakember. “Senki sem szeret kilépni a komforzónájából, de aki nem teszi meg időről-időre, az reménytelenül lemarad a versenyben” fűzi hozzá.

Végül győződjünk meg róla, hogy reálisan látjuk a célt, amikor döntést hozunk. A döntések jelentős százaléka esetében vágyott célt generálunk, aztán elkezdjük olyan közhelyekkel erősíteni magunkat, mint például a “merni kell nagyot álmodni”. Ahelyett, hogy a vágyott jövőbe ugranánk, induljunk ki az aktuális helyzetből. ”Hogy nézne ki az ideális megoldás a jelenlegi problémára?” Így azonosíthatjuk a reálisan elérhető eredményt. Azt is érdemes megvizsgálni, mit tartunk rossz megoldásnak ugyanerre a problémára. “Így egyszerűen pontosíthatjuk azokat a buktatókat, amelyeket majd mindenképp igyekszünk elkerülni vagy minimalizálni” foglalja össze Pataki Gergely.

Szóljon hozzá!

Az Ön email címe nem lesz publikus.Kötelező mezők megjelölve *

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Ugrás a lap tetejére